Csisz's Weblog

Egy megégett kenyér szomorú(?) sorsa – Kogepan

csisz — Sun, 22 Feb 2009 13:53:07 +0000

Bizony, a pékáruk élete sem fenékig tejfel, hát még ha véletlenül fél órával tovább kuksolnak a forró sütőben. Kogepan, a megégett kenyér történetét tíz négy perces kis szösszenetből ismerhetjük meg, és lehetünk tanúi, hogy változik meg az általa komornak hitt világ.

Kogepan is egy szokásos kenyérnek indult. Szép nagyra gyúrták, majd néhány társával együtt berakták a sütőbe, hogy illatos, aranybarna kenyér válhassék belőle. Ám amikor a pék kivette a kenyerekkel megpakolt tepsit a sütőből, Kogepan leszédült róla, és a sütő alján kötött ki. Fél óra múlva sikerült csak kikecmeregnie, de akkor már késő volt: héja megkeményedett és megszenesedett, friss kenyérillat helyett csak füstöt árasztott magából. Kogepan rendkívül elkeseredett, hiszen így esélye sincs a többi szép kenyérrel szemben, akik mind a vásárlók kegyeiért versengenek. Napjai a fiatal sütemények riogatásával telik, míg meg nem ismeri a szintén kissé túlsütött Krémes Kenyeret. Krémes Kenyér megismerteti Kogepant a tej kenyerekre gyakorolt pozitív hatásaival (konkrétan berúgnak tőle ), így eztán együtt mulatnak tejgőzös éjszakákon át. Annak ellenére, hogy Kogepan remekül érzi magát új barátjával, nem tud szabadulni titkos vágyától és továbbra is azért küzd, hogy egy szép napon ő is egy vásárló szatyrában kössön ki. Kalandjai során sok új kedves pékáruval ismerkedik meg, mint például a gusztusos és finom Epres Sütivel vagy a többi szép kenyérrel, és persze pár üveg tej mellett minden konfliktus megoldódik. Kogepan teljesen ugyan soha nem békél meg sorsával, viszont minden epizódban tanul valami újat, amit eddig nem vett észre lelki defektusaitól.

Végezetül itt az utolsó epizód, amit annak is érdemes lenne megnéznie, akit nem hozott lázba az írásom. Lehet, hogy csak én vagyok mostanában túl szentimentális, de szerintem tündéri ez a rész, tényleg mindenkinek ajánlom figyelmébe.

Ismerd meg az ellenséget – Naruto

csisz — Sat, 21 Feb 2009 19:31:00 +0000

Naruto. Szinte mindenki hallott már róla, és mindenkiből kivált valamifajta érzelmet. Vagy elementális sikolyt, vagy erőteljes fujjogást, vagy csak annyit, hogy “jah, az egyik degenerált japán rajzfilm”. Természetesen én is ismerem úgy ahogy, láttam anno pár részt, és hallottam is róla eleget ahhoz, hogy tudjam, nem érdekel. Nem is nagyon foglalkoztam a dologgal egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy az Animaxnek köszönhetően gyakorlatilag az arcomba nyomják minden szerdán. Gondoltam hát, hogy figyelemmel követem a kis Naruto kalandjait, általában úgy sincs jobb dolgom szerda esténként, és amúgy is kiváncsi voltam az animére ami tizenéves ifjak ezreiből epilepsziás rohamot képes kiváltani. Tudom, hogy nem túl szerencsés egy 200+ epizóddal bíró animéről 22 rész után nyilatkozni, de én mégis megteszem. Lássuk hát a medvét!

Kezdjük egyből a negatívumokkal, mivel ezek fogalmazódtak meg bennem először.
Naruto: Szegény kitaszított kisgyerek, mindenki utálja és ráadásul még árva is. Komplexusait leküzdendő belebújik a menthetetlen idióta szerepébe, és elhatározza, hogy egy szép napon ő lesz a Hokage, hogy a többi láma befogadja és megbecsülje. Van akkora lúzer, hogy páran megsajnálják, ők fel is ismerik a benne rejlő hatalmas lehetőségeket hál’ istennek. Jó pont, hogy agyfaszt kap Sasukétól, és néha azért elejt egy-két jó poént is.
Sasuke: Az ügyeletes szépfiú, természetesen az összes női szereplő elalél, ha a közelébe kerül. Persze hideg mint a jégakku, de a fangörlök szemében ez csak a kúlfaktort növeli. Mondanom sem kell, hogy az ő múltja is rendkívül szomorú és megrázó, és arra gyúr hogy igazán trú legyen ahhoz, hogy elkenje a gonosz bátyó száját (legalábbis azt hiszem). Jó pont, hogy agyfaszt kap Narutotól és Sakurától.
Sakura: Stréber picsa, és Sasuke első számú imádója. Ha a közelben van, garantált a pinavihar, eme kedves elfgolaltságára mindig talál valami ürügyet. Nála még az sem jó pont, hogy agyfaszt kap Narutotól.
Töménytelen angst: Ami a Zabuzás fájtok alatt lement, az valami elképesztő. Kezdődött az egész Sasuke feltételezett elhalálozásával, folytatódott Zabuza előadásával, és végül Haku elpatkolásával csúcsosodott ki. Az egy dolog, hogy Naruto végigbőgött három részt, az se meglepő, hogy Sakura folyamatosan rinyált, de amikor Zabuza előadta a nagy jelenetét, padlót fogtam. Amúgy egy kisebb vagyonban fogadni mertem volna, hogy Zabuza nem olyan érzéketlen paraszt mint mutatja, és bár abban is biztos voltam, hogy elsírja magát, simán túltett a várakozásaimon. Amikor Kakashi odacipelte Haku mellé, az valami gyönyörű volt, komolyan. Azért Kakashinak se volt annyi esze, hogy a tic tac súlyú Hakut pakolássza..^^”

És akkor most jöjjenek a pozitívumok, mert hogy az is van azért.
Kakashi: Neki is vannak azért dolgai, de eddig elég poén karakter. Tetszik, hogy nem ő az atyaúristen, és annak ellenére, hogy Kakashi az űbertrú ninjazseni, meg lehet izzasztani. (mondjuk logikus^^”)
Rock Lee: Woaaah, mekkora lúzer, te jó ég Birom az ilyeneket, ráadásul még külsőre is elég fun. Neki köszönhetem az első őszinte kacajt, amit Naruto nézés közben hallattam, nem semmi forma. Gai sensei már egy kicsit sok, de Lee még pont üdítően hat az amúgy semmilyen karakterek tömegében.
OP/ED: Az opening csak sokadjára vackolta be magát a fülembe, az ending viszont egyből megtetszett. Remélem a további OP-k/ED-k is hasonlóan jók lesznek.

Nagyon mást így elsőre nem is emelnék ki. A sztori eddig semmi extra, a fájtok színvonala még elég hullámzó, gondolom ez talán majd kialakul. Az már bizonyos, hogy nem nekem találták ki, de azért szorgalmasan nézni fogom, amíg van rá kapacitásom. Bárki kérdezhetné, hogy minek nézem, ha nem tetszik. Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy pl a Zabuzás részeket bizonyos értelemben kínszenvedés volt végignézni, rendkívül szórakoztató volt, hogy valami ennyire klisés és kiszámítható. És félre értés ne essék, nem azért íródott a poszt, hogy a Naruto rajongótáborát bosszantsam, legalábbis én igyekeztem kimondottan kíméletes lenni. Bizonyára fikázósabb hangnemben is leírhattam volna a véleményemet és sokkal több dologba beleköthettem volna, de mivel én amúgy egy iszonyatosan kedves, barátságos, és konfliktuskerülő lény vagyok, jobbnak láttam így.
Búcsúzóul pedig íme egy párbeszéd, ami köztem és egy kedves barátom között zajlott le:
- Figyelj, a ninjákra nem igazán volt jellemző a fluoreszkáló, agyonzselézett félméteres hajkorona, hidd már el, hogy közük nincs a Narutos ninjákhoz…
- Na mert aztán a shinigamik úgy néznek ki mint a Bleachben…

Na béke

Ouran manga – Közeledik a vég?

csisz — Fri, 02 Jan 2009 18:29:43 +0000

Csak egy szösszenet, mert nem bírtam ki :3
Az utóbbi időben mindig furcsa, kettős érzés keringett bennem, ha az Ouranról volt szó. Az animét imádtam; igazi tündérmese zseniális humorral, szerethető karakterekkel, egy icipici szenvedéssel – pont annyival ami még kellett a sztorihoz. Ehhez képest, ami a mangában folyik egy ideje, az több mint siralmas. Ha el kéne mondanom pár szóval, mi történt a bál óta – amivel az anime végetért – csak ennyit tudnék mondani: tömény angst, semmi más. Jó, a “semmi más” kicsit túlzásnak hangzik, ugyanis volt pár megmozdulás, amiből többet is ki lehetett volna hozni, de Hatori Bisco úgy döntött, szórakozik még egy kicsit a kedves olvasók idegeivel.
Most jön a kérdés, hogy miért “kínzom” vele magam hónapról hónapra? Nem tudom, tényleg… Talán várok a csodára, talán mert megkedveltem annyira a karaktereket, hogy pár jó poén miatt elviseljem a töménytelen szenvedést… Minden esetre mostmár kivárom mi sül ki a dologból, és remélem, nemsokára egy bővebb posztban csámcsoghatok a témáról.
Végezetül, de nem utolsó sorban jöjjön a képkocka, ami olyan sokáig váratott magára…

Sehogyse megy

csisz — Wed, 24 Dec 2008 10:29:40 +0000

Próbálom, de tényleg nem megy. Lassan több, mint fél éve gondolkozom azon, hogyan kéne kezelnem a helyzetet. Eddig nem jöttem rá, és nem tudom, hogy valaha rá fogok-e jönni.
Leszidott, ha későn értem haza, ha rossz jegyet kaptam, kimosta a ruháimat, tanított az élet nagy dolgaira a napig, amikor egy pillanat alatt fordult a kocka. Most én csinálok neki reggelit, én mondom meg, mit szabad és mit nem, írni, számolni, járni és beszélni tanítom. Az tényleg mellékes, hogy a nyakamba zuhant az egész háztartás, ez a legkevesebb az egészben. Ennél sokkal nehezebb megértetni Vele dolgokat, elmagyarázni például, hogy jönnek értünk kocsival, ne menjen sehova.
Ma eddig hatszor lógott meg. El se jutna a buszmegállóig… Elesik, beüti a fejét, eltöri valamijét…. Ha meg esetleg fel tudna szállni a buszra, és a sofőr csodával határos módon megértené hova akar menni, eltéved.
A kiabálás nem használna, az észérvek pedig még annyira sem. Épp elhinném, hogy a szobájában szöszmötöl, mire a megérzéseim az ajtóhoz vezetnek, és látom, hogy megint megy. Odaszaladok, látom hogy mindjárt elesik.
Elkoboztam a kabátját a táskáját, és a szatyrot amiben edények vannak a majdani madártejnek. Senki nem kért madártejet, de ő egyre csak azt hajtogatja, hogy megígérte…
Minek kezeljem? Bele kell törődnöm? És egyáltalán, ki most Ő?

Bocsánat ezért a kis “kirohanásért”. Nem szoktam emiatt nyűglődni, igyekszem mindig jó pofát vágni a dolgokhoz, de néha nem megy. Most egy kicsit jobban érzem magam, és végtére is magam miatt nyitottam ezt a blogot.

Mindentől függetlenül szeretnék mindenkinek nagyon Boldog Karácsonyt kívánni. Tömjétek meg a hasatokat mindenféle jóval, érezzétek jól magatokat, és legyetek igazán boldogok. Én is az leszek.

Nosztalgiaroham

csisz — Sat, 29 Nov 2008 16:36:00 +0000

Pár napja újra kellett húznom a vindózt, és ugyan hallottam a particionálásról, mint olyanról, még sosem kísérletezem a dologgal. Ennek köszönhetően bizonyos időközönként kiírom a fontosabb cuccaimat, hogy ha le kell gyilkolni a rendszert, azért meglegyenek. Ma is épp a CDimet túrtam, hogy feltegyek pár alap programot, és így akadtam egy régi poros dobozra, és annak tömérdek kincsére.Ez a doboz az első adatlementő akcióm idejéről származik, nem tudnám pontosan megállapítani, hány évet húzott le a szekrényem mélyén. Elsőre nem sejtené az ember, micsoda kincsre akadt, hiszen a doboz csupán pár CD-t rejt. Na de a CD-k mit rejtenek?

Képeket: Ezeréves életképek a kőkorszakból. Costa Brava, szülinapok, hétköznapok… Jót röhögtem a fejeken, és közben szép lassan rádöbbentem, milyen gyorsan múlik az idő. Jahh és egy valag fotó életem első szerelméről, Sergei Fedorovról xD
Zenét: Hát… Beraktam egy Einherjer CD-t, és meglepődve tapasztaltam, hogy még tudom az Ingen Grid szövegét xD Nagyon brutális volt a zenei részleg, egy Black Dahlia Murder CDnél erősen felröhögtem..:D Te atya ég, miket hallgattam én akkor…:D És tegyük hozzá, hogy abszolút nem néztem ki polgárpukkasztóan, se sehogy. Ilyen szempontból ez volt a legátlagosabb korszakom.
Videókat, filmeket: A legjobb, hogy megtaláltam azt a videót is, amit a Novarockról csináltam. Egy élménybeszámolóhoz készült, szóval semmi extra, de azért jót derültem rajta:)
Ja és, megtaláltam az elveszettnek hitt Dragon Ball GT DVDmetxD
Játékokat:
Fifa 2004 – Yeah, de imádtam, és mennyit csaltam…. xD
Sims House Of Party – Mekkora királyság volt, el sem hiszem:D
Heroes II – Ezt esküszöm felrakom.
KAM, meg még pár egyéb, amire különösebben már nem is emlékszem:)

Tudom, hogy Neked, Kedves Olvasó, nagy valószínűséggel ez a bejegyzés nem mond semmi különöset. Azért remélem, eszedbe jut pár régi kép, amin már meg sem ismernéd magad; vagy épp pár zenekar, akiknek a zenéjét valamikor régen nagyon szeretted, és már nem érted, mi tetszett benne annyira. Azért jó néha így elmorfondírozni, nem?

Van, amiben mégis jók vagyunk? ^^”

csisz — Sat, 29 Nov 2008 13:14:21 +0000

Afrika? Ázsia? Mind lejárt lemez már a reklámiparban. Igen, Hölgyeim és Uraim, külföldön egy ideje mi számítunk egzotikusnak e téren, számtalan videóval találkozni, ahol a mi szépséges nyelvünk szolgál handabanda gyanánt. Tehát következzék egy Jimmy John’s reklám, hazai módra.

Veled is biztosan előfordult már, hogy zuhanyzás közben mindent elsöprő éhség tört rád, ugye? No de mit lehet tenni, ha üres a hűtő? Hívd a Jimmy John’s-t!

Itt akár fel is háborodhatnánk, és kikérhetnénk magunknak, hogy csupán szép lányaink szolgálnak unikumként. Épp ezért példaként nézzük meg a japán és a mexikói verziót, szerintem mi még elég jól jártunk^^

Az előbbi két videó után én mindenképpen arra a következtetésre jutottam, hogy kimondottan szerencsések vagyunk a nemzeti profilunkat illetően. Arról már nem is beszélve, hogy a törülközőhajigálós hölgyemény iránt volt a legnagyobb érdeklődés a három reklám közül.(nyilván nem véletlenül)

Legközelebb megnézzük, milyen nyelven szólá az Úr a reklámfilmekben.

Elmélkedés a selejtező után…

csisz — Sun, 16 Nov 2008 12:44:05 +0000

Témakör: jégkorong. Menő dolog manapság. Hogy nem szereted? Nem vagy trú arc, és közben nem becsülöd meg nemzeted jégkorong válogatottját. Te hazaáruló.
A továbbiakban a múlt hétvégi olimpiai selejtező tornán megélt impulzusaimat jegyzem le. Még én sem tudom ponmtosan mit is gondoljak, hátha a végére kiderül.Először is, csak hogy tisztázzuk a dolgokat: Imádom a hokit. 13 éves korom óta ez az egyetlen sport, amiben nem sikerült csalódnom, sőt, rengeteg szép pillanatot okozott nekem. Ehhez nagymértékben hozzájárult a nemzeti válogatottunk is, előszeretettel járok is a hazai mérkőzésekre. 2006 óta nem voltam válogatott meccsen, úgyhogy az öröm mellé egy kis kiváncsiság is férkőzött. A játékon kívül az is érdekelt, mi változott a közönség tekintetében az A-csoportba való feljutás után.
Erről talán mindenki hallott, még az is aki eddig nem is volt azzal tisztában, hogy van hokiválogatottunk. Nem is csoda, hiszen elég nagy dolgot vittek véghez a fiúk, tehát mondhatjuk, hogy abszolút megérdemelten cikkezett róluk a sajtó, és szerepeltek a legnézettebb hazai showműsorokban.

Mikor 6 éves unokaöcsémmel elindultunk az Aréna felé, ezen információk tudatában próbáltam megsaccolni a nézőszámot. 5 éve ugyanitt, a Div I-es VB keretein belül a leglátogatottabb mecsen, Románia ellen sem volt egészen félház . A mostani ellenfél, Szerbia ugyan nem ígérkezik akkora ellenfélnek, viszont tekintve, hogy A Feljutás után most játszik először itthon a válogatott, természetes, hogy többen látogatnak ki a meccsre, mint anno.
Többen, de mennyien?
Szerbia ellen még “csak” 4500-an voltak kint, a horvátok elleni meccsre már 9000-en voltak kíváncsiak. Hűha, mondom… Igazi családi program. Én 4 éves korában még nem mertem elhozni a gyereket, erre most 3 éves törpék száguldoznak a lábam körül. Hát jólvan, legalább kitermelődik egy hokiszerető generáció. Hamarosan szembesülnöm kellett a nagy érdeklődés árnyoldalaival is: a rengeteg retardal. A két alkategória a következő :

1.) Az abszolút hozzánemértő, de mekkora trúarc meccsrejáró.
Mint mondtam a legelején, menő lett meccsre járni. Olyan formákkal találkoztam a 3 nap alatt, hogy el kellett gondolkoznom, hol osztogatták ingyen a jegyeket. A kedvencem egy csaj volt, aki a második napon ült mellettem. Még a góloknál sem ült ki semmifajta érzelem az arcára. Viszont lelkesen fotózott, kezét a korlátra téve, ami valjuk be, az első sorban kissé zavaró volt, mivel a pálya másik feléből ezáltal semmit sem lehetett látni. A szünetben persze keményen menőzve telefonált, hogy meccsen van, és mekkora királyság az első sorban ülni :3 Mivel egy böszme gorillával volt, ezért jobbnak láttam gyáván hallgatni, de legszivesebben… Nem is tudom..
2.) Az abszolút faszagyerek, akinél nincs is nagyobb hozzáértő a világon.
Az ilyen paraszt. Mindig. A második napon sikerült összefutnom közvetlenül egy példánnyal, mikor is -igen, bevallom- rossz helyen ültem, mert eggyel elnéztem a szektort. Ez a hatalmas, sör és izzadságszagot árasztó, leginkább bölényre emlékeztető egyed irtózatos szájszagával igyekezett bennem félelmet kelteni. A szeméből és hangjából áradó megvetés oldotta bennem a feszültséget. Az ilyet lehet alázni ^^ Látszott rajta, hogy nagyon nagyra tartja magát, és nem érti, hogy egy ilyen tudatlan divatcsíra mint én, egyáltalán hogy veszi a bátorságot, hogy kijön a meccsre. Valószínűleg azonosított az előző pontban említett fajjal, és eléggé meglepődött, amikor reagáltam az oltásra. Puff neki, paraszt.
Tudom, hogy kissé ellentmondásnak tűnhettem a két fajt elemezve, pedig igenis van arany középút, szerencsére ismerek is ilyeneket. Van, aki bár nem rég kezdett el ismerkedni a hokival, nem a divatot látja benne, és van, aki ezerszer többet tud erről a játékról, mint a fent említett szájszagvitéz, és mégsem kérkedik vele, nem néz le másokat. Anno a fehérvári keménymaggal pajtiztam egy jót, no meg a fórum… Nem rég gondolkoztam el rajta, hogy milyen nagy dolog, hogy engem akkor befogadtak egy elég zárt közösségbe. Nem voltunk sokan, de egy állandó közösséget képeztünk. És akkor tényleg csak egy 13 éves, a hokival épp ismerkedő kislány voltam, mégsem nézett le senki. Nem oltottak, nem fikáztak, és én beszélgetőtársuk tudtam lenni.
Visszatérve a fő témához: jó, hogy nagyobb lett a hokiszerető közönség, plusz pénz az amúgy nem túl eleresztett szövettségnek, és modnom mégegyszer, ezeknek a fiúknak abszolút kijár a legnagyobb tisztelet, és megbecsülés. Csak az lenne az igazán jó, hogy ha ez mind megmaradna akkor is, ha esetleg egyből kiesünk az A-csoportból. Ha így lesz, akkor nem mondtam semmit, teljesen alaptalan a kritikám, ami egyben a félelmem.

Gyökér fórumos témák

csisz — Sun, 26 Oct 2008 16:15:02 +0000

Unatkozom, és épp dög is vagyok. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi játszódhat le azon személyek fejében, akik a következő címekkel témákat nyitottak. Persze a Mondo “Általános témák” részlegéről csemegéztem, mondjuk máshonnan is lehetett volna még hozzá gyűjteni. Most csak ennyi

-a fórumosok szülinapja
He?
-Fórumosok zenéi
Mi, szabadidejében otthon mindenki zenét szerez?
-kép + szöveg -poénosatírjunkalájajaképnektopic
pojénosamivan?????
-Fontos a kor?
Ember, mi ez?? Társkereső??
-Volt már olyan, hogy egy ismerősöd le akart szoktatni az animékről?
Miért, függő vagyok??? o.O
-Ismerkedés Kakashi módra ^^
Biztos csak mer’ nem vagyok narutard… De mi van????
-Könnyeztél már meg animében egy-egy eseményt? Mesélj!
Ezt a költői megfogalmazást mindenképp megkönnyeztem :’(
-Volt már olyan frizurád ami egy anime karakternek van??Vagy akarsz????
Hű, de agresszív.. Amúgy simán, 2D-s Goku frizkót…..
-Mit reagálnának
Na, mit??
-Van olyan barátod/ismerősöd, akit Te “szoktattál rá” az animékra?
Persze, aztán még rám fogják, hogy dealer vagyok…
-szerintetek ti mennyire rajzoltok jól?
Ez egyszerűen bájos. De tényleg
-Téged megváltoztattak az animék?
No comment
-Kell-e japán nyelvű csatorna Magyarországra?
Feltétlen, nem is értem, hogy létezhetünk nélküle.
-bemutatkozok
Remek.
-Végre itt van!!
Neee! o.O Komoly???
-Gyűjtsünk avatarokat!XD
……
-Kawaii a rózsaszín topic
?????o.O
-Miért kapnak nálunk az animék új címet?
Miért fordítjuk pl aaaz… Agent Cody Banks-et Öcsikémnek?
-mit tenél ha léteznének…….
Megerőszakolnám az összeset.. hajhh.. -.-
-Melyik anime karakterrel szenvednél hajó törést???!!!
Ki az a perverz, akinek minden vágya egy rajzfilmfigurával hajótörést szenvedni??
-Meghaljon a főhős? És úgy is maradjon?
… xD
-Ti szoktatok rajzolni animéket vagy mangákat?

Igen, animéket rendszeresen rajzolok :3

- X’D Beszóttá??

Be bazdmeg…. Komolyan, kezdek kivetkőzni önmagamból -.-”

Blíccs kérdőív^^

csisz — Sun, 19 Oct 2008 13:15:37 +0000

No én is kittöltöttem a Mufurc által nyilvánosságra hozott kérdőívet. Hála ennek, az is eszembe jutott, hogy itt van az én jó kis blogom, úgyogy lassan majd érkeznek a post-ok is^^
Na lássuk…

01. Ki a kedvenc szereplőd?
Renji..? Ichigo..? Kettő nem lehet?^^ (Ehh, és akkor Grimmciccel most nem is számolok^^)

02. Ki a kedvenced az emberek közül? (Ichigo is idetartozik)
Eperke, alap!^^

03. Ki a kedvenc shinigami kapitányod?
Ukitake tájcsó, olyan kjúút^^

04. Ki a kedvenc shinigami hadnagyod?
Renji rulla

05. Ki a kedvenc shinigamid, aki se nem kapitány, se nem hadnagy?
Rikichi!!<3 (a Renji fanboy^^) Mondjuk inkább csak statiszta, úgyh akkor Yourucica.

06. Az Urahara vegyesbolt lakói közül ki a kedvenced? (Yoruichi is idetartozik)
Yurucica alap, de Ururu.. Mahh, imádom a kiscsajt xD

07. Ki a kedvenced a Rukongai lakói közül?
Jó hogy Kuukaku néni.

08. Ki a kedvenc női szereplőd?
Yorucica..? Orihime..? Hm…. Akkor legyen Ururu!xD

09. Kinek a hangja tetszik a legjobban?
Kentaro Ito alias Renji a tuti^^

10. Mi a kedvenc párosod (romantikus értelemben)?
Ishida meg a kis fehér lepke? <3

11. Kinek a születésnapja áll a legközelebb a tiédhez?
Ochi Misato, a tanárnéni

12. Kinek a magassága áll legközelebb a tiédhez?
Yeah, én is akkora vagyok mint Quicy boy ^^”

13. Kivel jönnél ki a legjobban?
Háát háát. Ichigóval asszem^^

14. Kit szeretnél férjednek/feleségednek?
Talán Uraharát, a többi jelölt biztos túl papucs lenne xD

15. Kivel szeretnél egy nagyot veszekedni?
Még jóhogy Renjivel, mit meg nem adnék érte xD

16. Kit szeretnél főnöködnek?
Ukitake tájcsót!<3

17. Kit szeretnél beosztottadnak?
Ishidát, mehhehhe. Lehetne egy saját ruhakollekcióm xD

18. Kivel vívnál meg szívesen?
Kyouraku tájcsóval, biztos fun lenne^^

19. Kit szeretnél leginkább felhúzni?
Renjit, hajjj de nagyon tudnám élvezni xD

20. Kit szeretnél leginkább kellemetlen helyzetbe hozni?
Orihimét, annyira de annyira cuki lenne ^^

21. Kinek a bőrébe szeretnél belebújni?
Konéba, feltéve ha nem veszem át a személyiségét^^

22. Melyik a kedvenc shinigami osztagod?
Nincs kedvenc osztagom….:/

23. Milyen rangot szeretnél magadnak egy shinigami osztagban?
Ukitake tájcsó hadnagyának a helyét szívesen betölteném. Reggelente főznék neki meleg teácskát, és simogatnám a hátát amikor rátör a roham ^^ <3

24. Kedvenc zanpakutou-d?
Talán a Sougyo No Kotowari, igen trú.

25. Melyik a kedvenc neved?
A Soi Fong nagyon bejövős név.

26. Mi a kedvenc szereplődtől a kedvenc szöveged?
Ehh most hirtelen csak ez jutott eszembe,a második OVA-ból:
“Idióta! Ne kiabálj olyan hangosan, zavarba hozol! “xD
jahh igen Renji szájából hangzott el a fenti idézt Eperkének címezve, egy elég mókás szituációban ^^

28. Melyik a kedvenc összecsapásod?
Az első meg az uccsó Eperke vs. Grimmcicc fájt.

29. Kinek a főztjét szeretnéd leginkább megkóstolni?
Orihiméét!!^^ Néha nekem is sikerül fura kreációkat összeraknom, cserélethetnénk recepteket!^^

30. Kire szeretnél leginkább főzni?
A válasz egyel feljebb^^

Interstella5555 – The 5tory of The 5ecret 5tar 5ystem

csisz — Tue, 19 Aug 2008 12:49:14 +0000

Tipikusan az az anime, amiről mindenki hallott, de az emberek kb 1/4-e tudja csak, hogy ez nem csupán egy pár videoklipért készült szösszenet, hanem egy anime múvi, bizony ám!! A Daft Punk úgy csempészett animét rengeteg háztartásba, hogy még csak nem is tudtunk róla…
Először persze hozzám is klip formájában jutott el a stuff, de zsenge ifjú lévén a franc gondolta volna, hogy ez több mint aminek látszik.
A slágerek lefutására rá egy évre kezdtem úgy igazán animéket nézni, akkor már megfogant bennem a gondolat, hogy “Hm, valami nem teljesen oké ezekkel a DP klipekkel, utána kéne nézni”, de ahogy belém hasított ez a gondolat, azzal a lendülettel tova is szállt, és további pár évnek kellett eltelnie, hogy újra szöget üssön a fejembe. Azóta kb miden alkalommal, amikor csak eszembe jut, elhatározom, hogy most már tényleg megnézem a múvit, de a sors úgy akarta, hogy csak most érkezzen el az ideje^^ Bizakodva álltam a dologhoz, hiszen DP-ék egyedi humora és különcsége garancia volt arra, hogy valami érdekeset kapjak.
Érdemes még elmondani, hogy sokan kétkedve sorolják a stuff-ot az anime műfajába, pedig elketintve az ötletgazda francia Daft Punk-tól, a mű minden egyéb szempontokat ia tekintve japán. (Aki meg Leiji Matsumoto munkájára azt mondja, hogy nem anime, az bizonyára súlyos fogalomzavarban szenved.)
Most már aztán elég legyen, félre a fölös dumával és jöjjön a lényeg!

Kezdésnek ismerős képkockák, felcsendül a méltán híres “One More Time” c. nóta, amit a szintis faszi mikrofon nélkül énekel (mi az neki?:D), elvégre bárhogy is vesszük, ez a minimum amit egy űrlénytől elvárhatunk. Valószínűleg az univerzumot becsengő hangjának köszönhető, de megjelenik egy gonosz pénzéhes menedzser, aki magával ragadja a bandát, hogy aztán jól megszedje magát rajtuk. – Itt tapasztalhatjuk az első változást, ugyanis hiába készült klip a következő képsorokból is, anno a TV nem közvetítette, tehát nekem teljesen új volt, és egyből más megvilágítást nyert a dolog: nem olyan töketlen az egész banda ahogy gondoltam, a gitárosnak maradt annyi lélekenergiája, hogy elrohanjon, és csak hosszas hajtóvadászat után, egy gumicukorral felszerelt nyílpuskával tudják leteríteni. (Ez a sztori szempontjából teljesen lényegtelen, de nekem bejött ez a megoldás:D)
Ezután ismét egy ismertebb nóta következik, mégpedig a Digital Love. Már klip formájában is imádtam, halál tündéri a fickó, ahogy dudorászva sikálja az űrhajót (aminek olyan alakja van mint egy Flying V gitárnak, te jóó ég, ez nagyon meleg xD). Nemsokára persze rájövünk, miért nyomorékoskodik annyit a srác, kiderül, hogy megszállott fanboy, tehát nincs min csodálkozni^^ De persze agyába száll az adrenalin és elindul, hogy megmentse a kedvenc bandáját, és szíve hölgyét.
Már egy ideje olyan érzésem volt, hogy a klipek egy kis kiegészítéssel egymás mögé vannak pakolva, és ennyi, plusz majd a happy end lesz még új. Mikor az űrbanda (bocs, mindig elfelejtem a nevüket) hiperszónikus koncertet készül adni, feltűnik fanboy barátunk is, szépen visszarázza a tagokat a csúnya gonosz hipnózisából… Na itt kezdtem el fogni a fejem, hogy most akkor ennyi, vége a sztorinak, a srác meg összejön fanboysága tárgyával… Mekkorát tévedtem! A sztori még a felénél sem jár ennél a résznél, és azt hiszem innentől kezd igazán beindulni. Ami pedig a maradék 40 percben következett, arra abszolút nem számítottam. De ez is mind úgy tálalva, hogy csak kapkodtam a fejem: “akkor most wtf”??? Annak meg nagyon örültem, hogy az egyik leghúzósabb részt nem tömték tele fölösleges giccsel és fanservice-el -mondjuk kicsit később még hoztak a dolgon, de annyi még belefért bőven. Ellensúlyozza a sok apró humor és “utalgatás” vagy minek nevezzem, mint a francia-japán focimeccs, vagy Daft Punkék a díjátadón (isteni az a rész ) Többet nem is nagyon írnék, hátha sikerült valakinek a kedvét meghoznom a stuff-hoz
A kezdeti félelmeimet szerencsére erősen megcáfolta a cucc, aminek köszönhetően egy újabb kedvenccel bővülhetett a sor. Nem mondom, ha amúgy nem csípném a Daft Punk zenéjét, talán nem tetszene ennyire, mivel valjuk be, elég hangsúlyos szerepet kap a zene, de ha az ember nincs túlságosan beskatulyázva, akkor abszolút nem kell DP fannak lenni ahhoz, hogy bejöjjön neki ez a múvi.
A sztori végig izgalmas maradt, hol vidám, hol szomorkás, de végig érdekfeszítő annak ellenére, hogy a szereplők száját egy árva hang sem hagyta el (jó, kiv. a szinits csávó, de ő is csak a koncert kedvéért^^). Csomó apróságba beleköthetnék, csak hogy hozzam a formám, de nem megy, egyszerűen túlságosan is magával ragadott ez az egy órás gyöngyszem. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kicsit is vevő a nem szokványos dolgokra.

Levezetésnek itt a már említett Digital Love klipje, sorry, nem bírtam ki^^ :