Csisz’s Weblog

Elmélkedés a selejtező után… november 16, 2008

Filed under: Uncategorized — csisz @ 12:44 du.
Tags: , ,

Témakör: jégkorong. Menő dolog manapság. Hogy nem szereted? Nem vagy trú arc, és közben nem becsülöd meg nemzeted jégkorong válogatottját. Te hazaáruló.
A továbbiakban a múlt hétvégi olimpiai selejtező tornán megélt impulzusaimat jegyzem le. Még én sem tudom ponmtosan mit is gondoljak, hátha a végére kiderül.Először is, csak hogy tisztázzuk a dolgokat: Imádom a hokit. 13 éves korom óta ez az egyetlen sport, amiben nem sikerült csalódnom, sőt, rengeteg szép pillanatot okozott nekem. Ehhez nagymértékben hozzájárult a nemzeti válogatottunk is, előszeretettel járok is a hazai mérkőzésekre. 2006 óta nem voltam válogatott meccsen, úgyhogy az öröm mellé egy kis kiváncsiság is férkőzött. A játékon kívül az is érdekelt, mi változott a közönség tekintetében az A-csoportba való feljutás után.
Erről talán mindenki hallott, még az is aki eddig nem is volt azzal tisztában, hogy van hokiválogatottunk. Nem is csoda, hiszen elég nagy dolgot vittek véghez a fiúk, tehát mondhatjuk, hogy abszolút megérdemelten cikkezett róluk a sajtó, és szerepeltek a legnézettebb hazai showműsorokban.

Mikor 6 éves unokaöcsémmel elindultunk az Aréna felé, ezen információk tudatában próbáltam megsaccolni a nézőszámot. 5 éve ugyanitt, a Div I-es VB keretein belül a leglátogatottabb mecsen, Románia ellen sem volt egészen félház . A mostani ellenfél, Szerbia ugyan nem ígérkezik akkora ellenfélnek, viszont tekintve, hogy A Feljutás után most játszik először itthon a válogatott, természetes, hogy többen látogatnak ki a meccsre, mint anno.
Többen, de mennyien?
Szerbia ellen még “csak” 4500-an voltak kint, a horvátok elleni meccsre már 9000-en voltak kíváncsiak. Hűha, mondom… Igazi családi program. Én 4 éves korában még nem mertem elhozni a gyereket, erre most 3 éves törpék száguldoznak a lábam körül. Hát jólvan, legalább kitermelődik egy hokiszerető generáció. Hamarosan szembesülnöm kellett a nagy érdeklődés árnyoldalaival is: a rengeteg retardal. A két alkategória a következő :

1.) Az abszolút hozzánemértő, de mekkora trúarc meccsrejáró.
Mint mondtam a legelején, menő lett meccsre járni. Olyan formákkal találkoztam a 3 nap alatt, hogy el kellett gondolkoznom, hol osztogatták ingyen a jegyeket. A kedvencem egy csaj volt, aki a második napon ült mellettem. Még a góloknál sem ült ki semmifajta érzelem az arcára. Viszont lelkesen fotózott, kezét a korlátra téve, ami valjuk be, az első sorban kissé zavaró volt, mivel a pálya másik feléből ezáltal semmit sem lehetett látni. A szünetben persze keményen menőzve telefonált, hogy meccsen van, és mekkora királyság az első sorban ülni :3 Mivel egy böszme gorillával volt, ezért jobbnak láttam gyáván hallgatni, de legszivesebben… Nem is tudom..
2.) Az abszolút faszagyerek, akinél nincs is nagyobb hozzáértő a világon.
Az ilyen paraszt. Mindig. A második napon sikerült összefutnom közvetlenül egy példánnyal, mikor is -igen, bevallom- rossz helyen ültem, mert eggyel elnéztem a szektort. Ez a hatalmas, sör és izzadságszagot árasztó, leginkább bölényre emlékeztető egyed irtózatos szájszagával igyekezett bennem félelmet kelteni. A szeméből és hangjából áradó megvetés oldotta bennem a feszültséget. Az ilyet lehet alázni ^^ Látszott rajta, hogy nagyon nagyra tartja magát, és nem érti, hogy egy ilyen tudatlan divatcsíra mint én, egyáltalán hogy veszi a bátorságot, hogy kijön a meccsre. Valószínűleg azonosított az előző pontban említett fajjal, és eléggé meglepődött, amikor reagáltam az oltásra. Puff neki, paraszt.
Tudom, hogy kissé ellentmondásnak tűnhettem a két fajt elemezve, pedig igenis van arany középút, szerencsére ismerek is ilyeneket. Van, aki bár nem rég kezdett el ismerkedni a hokival, nem a divatot látja benne, és van, aki ezerszer többet tud erről a játékról, mint a fent említett szájszagvitéz, és mégsem kérkedik vele, nem néz le másokat. Anno a fehérvári keménymaggal pajtiztam egy jót, no meg a fórum… Nem rég gondolkoztam el rajta, hogy milyen nagy dolog, hogy engem akkor befogadtak egy elég zárt közösségbe. Nem voltunk sokan, de egy állandó közösséget képeztünk. És akkor tényleg csak egy 13 éves, a hokival épp ismerkedő kislány voltam, mégsem nézett le senki. Nem oltottak, nem fikáztak, és én beszélgetőtársuk tudtam lenni.
Visszatérve a fő témához: jó, hogy nagyobb lett a hokiszerető közönség, plusz pénz az amúgy nem túl eleresztett szövettségnek, és modnom mégegyszer, ezeknek a fiúknak abszolút kijár a legnagyobb tisztelet, és megbecsülés. Csak az lenne az igazán jó, hogy ha ez mind megmaradna akkor is, ha esetleg egyből kiesünk az A-csoportból. Ha így lesz, akkor nem mondtam semmit, teljesen alaptalan a kritikám, ami egyben a félelmem.

Reklámok
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s